Communicantes et memoriam venerantes...

A szentek felsorolása egyértelműen keleti hatás. Teológiai tartalma: az Eucharisztia az egész Egyház közösségi ünnepe. Legelöl a Boldogságos Szűz szerepel, majd a 12 apostol + 12 római szent. Így jelen van egyszerre a helyi és az egész Egyház is, annak oszlopai. Ennek a résznek fontos teológiai tartalma: a helyes szentek-tisztelete az Eucharisztiához kapcsolódik.

Hanc igitur oblationem servitutis nostrae, sed et cunctae familiae tuae, quaesumus, Domine, ut placatus accipias: diesque nostros in tua pace disponas, atque ab aeterna damnatione nos eripi et in electorum tuorum iubeas grege numerari. Per Christum Dominum nostrum. Amen.

A római kánonban az ősisége miatt még nincs kifejezett epiklézis, Lélek-hívás. Az epiklézis helyett inkább hasonlít ez az ószövetségi mozdulatra, amikor a főpap egy áldozati állat fölé kiterjesztve kezeit, "átrakta" arra a nép bűneit, jogos büntetését, és kihajtották a sivatagba (falakon kívül - Golgota). Itt a liturgia (ahogy a feljánláskor is) már az átváltozás utáni valóságos jelenlétre gondol. Krisztus az, akire ránehezedett minden bűn, aki elégtételt adott azokért a kereszten.

Erről a részről érdemes tudni, hogy Nagy Szent Gergely pápa tollából származik. Sokszor élt át lelki sötétséget, pesszimista alkat volt, Rómában egymás után tomboltak a járványok, a viharok templomokat döntöttek romba, ő maga ifjúkorától gyógyíthatatlan gyomorbetegségben szenvedett… – és így írta meg ezt az eszkatologikus imádságot. Kérései tulajdonképpen az eddigieket ismétlik.

Quam oblationem tu, Deus, in omnibus, quaesumus,

bene+dictam, ad+scriptam, ra+tam, rationabilem, acceptabilemque facere digneris: ut nobis Cor+pus et San+guis fiat dilectissimi Filii tui, Domini nostri Iesu Christi.

A mi Áldozatunk Krisztus, akit az Atya mindig elfogad. De akkor miért a kifejezett kérés, hogy fogadja el? A szentség ex opere operato (a végrehajtott szentségi forma miatt) érvényes, vagyis az Atya elfogadja, és tetszésére van. Itt inkább a velünk kapcsolatos hatékonyságáról van szó, hiszen most mi ajánljuk azt fel. Azt kérjük tehát, hogy mi magunk váljunk Krisztushoz minél hasonlóbbá, vagyis az Eucharisztiával való megfelelősségünkért (megszentelődésünkért = üdvösségünkért) imádkozunk. Újra megjelenik a kultusz és az élet koherenciájának szükségessége (aminek hiányát a próféták az Ószövetségben a zsidók szemére vetették)!