Az átváltoztatás, mint egy szent misztérium-játék megy végbe. A pap megjeleníti, az utolsó vacsora jelenetét.

A korporáléba megtörli a két-két ujját, amivel az ostyát megfogja, nehogy valami kis szennyeződés is rátapadjon.

Amikor a szöveg azt mondja: "kezébe vette..", a pap akkor kezébe veszi az ostyát. "Szemét az égre emelte" - felemeli a pap is a tekintetét. "Neked hálát adva" - itt fejet hajt. "Megáldotta" - itt keresztet rajzol az ostyára.

Majd így folytatja: tanítványainak adta és így szólt. Ezután kettőspont szerepel, ami azért fontos, mert ettől kezdve a pap már nem elmeséli, mi történt, hanem Krisztus az, aki újra kiejti a szavakat (Hoc est enim Corpus meum.) a papon keresztül. Közben a pap mélyen ráhajol az oltárra, mintegy fizikailag is egy egységet alkotva Krisztussal, és a legnagyobb csendben, halkan elsuttogja az átváltoztatás szavait. Ahogy Krisztus születése is az éjszaka közepén, a legnagyobb csendben történt, a dicsőítés csak utána hangzott fel. Amikor ezeket kimondta, térdet hajt, felemeli magasra az Oltáriszentséget imádásra, majd a korporáléra helyezi (mint Krisztus testét a gyolcsokba), és újra térdet hajt. A purifikálásig nem nyitja szét többé az ujjait, csak Krisztus Szent Testét érinti vele.