Majd következik a kézmosás, közben a Zsolt 26, 6-12

„Ártatlanok között mosom kezeimet, és körüljárom oltárodat, Uram...”

Kézmosás után oltárcsók, „Imádkozzatok, testvéreim, hogy áldozatom és a tiétek, kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt.” (részben hívek felé fordulva), majd csendben a felajánló könyörgés, amire a hívek válasza: Ámen.

Itt is világos különbség van a pap által bemutatott, és a hívek által felajánlott áldozat között. Az

„áldozatunk” kifejezés kétségbeejtő: ha közöz áldozatról van szó, és a pap áldozata is kb. annyit ér, mint a híveké, akkor nem érdemes hozzákapcsolni a miénket, ui. soha nem jut Isten színe elé. Viszont az imádság helyesen fogalmaz: „az én áldozatom”, vagyis amit papként bemutat: a Keresztáldozat; és ehhez csatlakozik a hívek sok kis áldozata, amely így már eljut Isten elé.

A felajánlást a következő csendes ima zárja le:

„Fogadd el, Szentháromság, ezt az áldozatot, amit felajánlunk neked a mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedésének, feltámadásának és mennybemenetelének emlékére, a Boldogságos mindenkor Szűz Mária, Boldog Keresztelő János, Szent Péter és Pál apostolok és minden szent tiszteletére, hogy nekik tiszteletükre, nekünk pedig üdvösségünkre váljon, és ők, akiknek emlékét megüljük itt a földön, közbenjárjanak értünk a mennyben. Ugyanazon Krisztus Urunk által. Ámen.”