33[57]

Prefáció Kezdődik a prefáció (az évközi vasárnapokon a Szentháromságról van a prefáció). A pap oltárra helyezett kézzel: Az Úr legyen veletek, majd az "Emeljük fel szívünket" résznél felemeli a kezét, az "Adjunk hálát..."-nál pedig fejet hajt. A Szent vagy alatt meghajol, mintegy tiszteletét fejezve ki ezzel a közeledő Király felé, akit már nem tanítványok kísérnek, és gyermekek fogadnak, mint akkor Jeruzsálemben, hanem az angyalok és szentek kísérik alászállását az ostyába és borba, és az egész Egyház fogadja Őt ujjongó szívvel. A "Benedictus qui venit..." résznél keresztet vet a hívekkel együtt. Ezután kezdődik a kánon.

A római kánon ősisége

A kánonnal kapcsolatban (a magyarázat előtt) tudnunk kell, hogy az egyik legősibb kánon, sőt nyugaton a legősibb. A lényegi részei sok komoly liturgikus szakember szerint visszanyúlnak az apostolokig.
Tény az, hogy Szent Ambrus korában már meglévő, tiszteletnek örvendő kánon, kb. ugyanabban a formában, mint ahogy azt ma is mondjuk (kivéve pl. a szentek felsorolása, ami Nagy Szent Leó pápa által lett beillesztve), és a nyugati liturgiák közül mindegyik ezt használta.
Sokszor szó esik a II. kánon ősiségéről. A közhiedelem szerint a II. kánon egy bizonyos Hippolütosz "Traditio Apostolica" c. művében rögzített II. századi kánon. Ez azonban nem igaz, ugyanis.:
1. Hippolütoszról csak annyit tudunk, hogy ellenpápa volt a II. században (Callixtus pápával szemben), aki a fent említett művet már saját, elszakadt közösségének írta. És a kánon előtt megjegyzi: "egyáltalán nem szükséges, hogy a püspök az eucharisztia alkalmával ugyanazokat a szavakat mondja, amiket megadtunk..." Vagyis Hippolütosz nem egy tiszteletnek örvendő szöveget örökít meg, hanem valószínűleg egyszerűen csak ír (esetleg átír) egyet, de még ezt sem tartja kötelezőnek. (Különben megmagyarázhatatlan lenne, miért nem maradt fenn.)
2. A II. századdal is baj van: Biztos, hogy ami ránk maradt Hipolütosz műveként, azt ő nem így írta le, hanem átírták. A legkorábbi fellelhető irat 494-ből származik, és csak ebből (latin) és keleti fordításokból tudjuk valamelyest helyreállítani a szöveget.
3. A rómaiságával is baj van: Valószínűleg inkább keleti (Alexandria?) hagyományt rögzít, nem rómait (pl. epiklézis, nyelvi jellemzők, stb. miatt).
4. A mai II. kánon nem azonos a Hippolütosz-féle (?) kánonnal, ugyanis például az egész üdvösségtörténeti rész kimaradt, illetve elhagytak minden kifejezést, ami a kárhozatra vonatkozik. Talán mindez elég ahhoz, hogy lássuk: nyugaton a legősibb kánon a római.