|
A szentmise kezdete - Lépcsőima
A tridenti
rítus az ún. "lépcsőimával" kezdődik. A kifejezést
már szinte mindenki hallotta, de talán kevesen
ismerik ezt az imát.
A 42.
zsoltárból áll, amit a pap és a hívek (ministránsok
- a helyi szokás szerint) felváltva imádkoznak.
"Szolgáltass igazságot nekem, Isten, képviseld
ügyemet egy nem szent néppel szemben. Szabadíts meg
a gonosz és hazug emberektől! Isten, te vagy az én
erősségem, miért taszítasz el? Miért kell szomorúan
járnom, ellenségtől szorongatva? Küldd el
világosságodat és hűségedet, hogy vezetőim legyenek,
hogy felvezessenek szent hegyedre, hajlékaidba (in
tabernacula tua). Akkor odalépek isten oltárához,
örömöm Istenéhez. Ujjongva dicsőítelek citerával,
Isten, én Istenem. Miért vagy szomorú lelkem, és
miért háborogsz? Remélj Istenben, és majd újra
dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!"
Ez a
zsoltár arra szolgál, hogy a pap "hivatalosan"
felkészüljön arra, ami következik: Jézus Krisztus
személyében neki kell most bemutatnia, jelenvalóvá
tennie a Golgota véres áldozatát, immár vérontás
nélkül. A zsoltár abban segít, hogy "beleélje magát"
a szenvedésbe induló Megváltó helyzetébe,
személyébe, amit az Istentől való elvetettség
érzése, a szorongatottság, de ugyanakkor a bizalom
és hit jellemez.
A zsoltár
alatt mindenki térdel, részt vesz a pap imájában,
aki egyedül áll az oltár előtt, hogy elinduljon
felfelé, a Golgotára.
|
|