A béketűrést jelképezi.

A manipulus egy keskeny, a casula színével és anyagával megegyező ruhadarab, mely a bal alkaron függ, s az alkar két oldalán egyenlõ mértékben lóg alá. Ez arra emlékezteti a klerikust egyrészt, hogy békével viselje a földi életben, az Isten szolgálata során kapott kínokat és fájdalmakat, másrészt emlékezteti az elviselésükért majdan ellenszolgáltatásként járó mennyei jutalomra. Jelképezi egyben Krisztus megbilincselését is, és a Krisztusért vállalt bilincseket. (Szent Pál: "Fogoly vagyok értetek Krisztus Jézusban.")
Megfelel a Vulgátában a latin "kéve" szónak is, amihez a magvakat sírva vetik el az Úr munkásai, de egyszer majd örvendezve jelennek meg kévéikkel az aratás Ura előtt.
 
Miközben felveszi a pap, megcsókolja a rajta található keresztnél, e szavak kíséretében:

Merear, Domine, portare manipulum fletus et doloris; ut cum exsultatione recipiam mercedem laboris.

Hadd viseljem, Uram, úgy a sírás és fájdalom (szomorúság) manipulusát, hogy ujjongással fogadhassam majd az elvégzett munka bérét.
(NB - a Vulg. manipulusnak mondja a kévét, amit az aratók sírva visznek a zsoltárban, de majd ujjonganak.)

A Tridenti Zsinaton rögzített római liturgiában a püspök a manipulus-t az Oltárnál veszi fel a bűnbánati rész (Confiteor) után; más klerikusok a szolgálat megkezdése előtt, a sekrestyében teszik meg ugyanezt.